A közelmúltban megrendezett 24 Város Kulturális Zárófesztivál második napján városunk vendége volt Kovácsovics Fruzsina énekesnõ, akit korábban egy tévés tehetségkutató mûsor által ismerhetett meg az egész ország. A fiatal énekesnõnek beszélhettünk legújabb gyerekeknek készült albumáról jövõbeni terveirõl.

- A közelmúltban Lentiben is felléptél egy kulturális fesztivál keretében. Milyennek érezted mint elõadó a közönség fogadtatását?

- Nagyon jól éreztük magunkat Lentiben! A közönség szuper volt, a gyerekek aranyosak voltak, szívesen jöttek énekelni, táncolni. Ennél több nekem nem is kell a jó hangulathoz! Úgyhogy innen is köszönjük a meghívást!

- Azok számára akik még a felnõtt lemezeid kapcsán ismertek meg a zenei életbõl meglepõ lehetett, hogy gyerekeknek szóló albummal jelentkeztél. Miért döntöttél úgy, hogy gyereknek készítesz dalokat?

- Óvodapedagógusként végeztem, négy évig tanultam az egyetemen. A mindennapjaimat a gyerekek között éltem, róluk tanultam, velük játszottam, részese lehettem a világuknak. Majd, amikor egyre jobban ismertem már õket, egyszer csak elkezdtem azt érezni, hogy nekik szeretnék zenélni. Elkezdtem szövegeket írni, amik érezhetõen a gyerekekhez szólnak inkább, beletettem rengeteg olyan dolgot, amit tanultam, elénekeltem nekik, és láttam, hogy elnyeri a tetszésüket, hogy kacagnak, táncolnak és mindeközben én is nagyon jól érzem magam.. Talán valahogy így kezdõdött. Aztán egyre több dal született, egyre biztosabb voltam abban, hogy ezt szeretném csinálni.

- A korábbi tinédzser és felnõtt korosztálynak ezentúl nem készülnek dalok?

- De, a testvéremmel, Dáviddal sok dalt írunk, sok szöveg születik, ami a huszonévesek életével, lelkével, örömével, bánatával foglalkozik, de most a fõszerep mindenképp a gyerekdaloké, és fõként a gyerekeké!

- A fellépéseden elhangzott, hogy magad írod a gyerekdalok szövegeit. Honnan jönnek a gondolatok, az ötletek a dalok témájához, szövegéhez?

- Mint ahogy azt elmondtam, nagyon sokat vagyok gyerekek között, bevonnak a világukba, részese vagyok beszélgetéseknek, ahol kiderül, milyen témák foglalkoztatják õket, milyen dilemmáik, vágyaik, elképzeléseik vannak. Igyekszem olyan szövegeket írni, amikkel tudnak azonosulni, amik érdeklik õket, amik fejlesztik a fantáziájukat... No meg rengeteg mesét olvasok, azok is tagadhatatlanul nagy hatással vannak rám.

- Milyen érzés a gyerekekkel lenni a színpadon nekik énekelni, milyen pluszt kapsz tõlük a fellépéseiden?

- Rengeteg pluszt kapok tõlük. A gyerekek igazán nyitottak a világra, a játékra, a zenére, mindenre. Örömmel táncolnak, énekelnek, mondókáznak velem. Látom az arcukon ha élvezik (persze, azt is, ha nem ? ), õk aztán nem rejtik véka alá az érzelmeiket. Azt látni, hogy jól érzik magukat, hogy ugrálnak, nevetnek, éneklik velem a dalokat, nagyon jó érzés! Minden egyes fellépés alkalmával feltöltõdöm, nagyon jó energiákat kapok tõlük! Nem tudok úgy beszélni errõl, hogy közben nem mosolygok, és azt hiszem, ez mindent elmond.

- Albumod az "Elfeledett mézescsók" címet kapta mintha kicsit a felnõtteknek is szólna, hogy ne feledjék el a gyerekkorukat. Lehet így is értelmezni a címet, vagy más tartalmat sugall?

- A címet mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné, ezt a szabadságot szeretném meghagyni. De az én fejemben is efféle elképzelés volt, amikor a címet kitaláltam. Hiszen felnõtt fejjel hajlamosak vagyunk elmenni azok mellett a szépségek mellett, ami gyerekkorunkban elkápráztattak bennünket. Rajtunk múlik, hogyan szemléljük a körülöttünk lévõ világot, és szerintem az életben az egyik legfontosabb dolog, hogy igenis tudjunk a mindennapokba egy kis csodát, egy kis varázslatot csempészni!

- 2008-ban megjelent lemezedet Fonogram díjat kapott. Mit jelentett számodra ez az elismerés?

- 2008-ban kaptam az elsõ Fonogram díjat, aminek nagyon örültem. Akkoriban az a sikerek sorozata volt, nem igazán éreztem, hogy megdolgoztam érte, hiszen rengetegen munkálkodtak körülöttem, a zenét, a szövegeket nem én írtam, profi szakemberekkel voltam körülvéve. Az igazán nagy elismerést a mostani, 2013-ban, az elsõ gyereklemezért kapott Fonogram díj jelentette, hiszen ezt az albumot már abszolút saját „gyermekemnek” érzem. A születése minden pillanatában, minden örömében, minden izzadságcseppjében jelen voltam, igyekeztem a legjobb tudásom szerint csinálni. Nagyon nagy elismerés a számomra, és hihetetlenül örülök neki!

- Min dolgozol most? Milyen terveid vannak a jövõre nézve?

- Rengeteg fellépésre járok, foglalkozásokat tartok ( már két állandó foglalkozásom van Pesten, minden hónapban ), mellette óvónéniként dolgozom. A magánóvodám tervei is születnek. Ezen kívül - ami talán most a legfontosabb - már dolgozunk a következõ lemezen, aminek az nyitó dalát a gyerekekkel és az M2 Hetedhét Gyerekhíradójával közösen írjuk. Dolgosan telnek tehát a mindennapok, és ezt nagyon élvezem!