Újabb kötet jelent meg nemrég, ami feleleveníti az 1956-os helyi eseményeket. Hóbor József könyve egy riportkötet, melyben megszólalnak, visszaemlékeznek az események résztvevõi.
A szerzõ már több éve foglalkozik a témával, több írása is megjelent már. Lovásziban találkozott Farkas Bélával, akivel hosszú riportot készített, közben a megyei levéltárban található dokumentumokat is tanulmányozta, így állt össze a Nem akarok hõs lenni címû kötet.
- Béla bácsi emlékei, a nevek, idõpontok megegyeznek a levéltári anyagokkal. A könyv címe is egy idézet a riportalanytól, aki kérte, hogy ne õ legyen a középpontban, hiszen nem hõs. Õ is egy szereplõje volt az eseményeknek, ahogy a többi munkatársa. Farkas Béla nem tolakodó típus, mint sokan mások. Vannak akik ’56 dolgán akarják saját nagyságukat építeni. Õk a történelmet a maguk képükre hamisítják. Béla bácsi ennek ellene van. Az a szomorú, hogy nem értékelik azt, amirõl ’56 szólt, a népi demokráciáról. Farkas Béla a börtönben leült napok ellenére eddig még országos kitüntetésben nem részesült. A könyv emléket ad, kárpótolja õt.
- Többen vannak, akik nem kaptak szót, de sokan meghaltak már azok közül, akik résztvevõi voltak a történteknek. Kötelességünk feltárni az eseményeket, fejet hajtani a résztvevõk elõtt és 1956 valódi történetét elmondani. Tapasztalataim szerint a nemzeti ünnepeken a beszédmondók pár mondattal megemlékeznek, majd saját politikai történetüket mondják el, alábecsülve a hõsök emlékeit. Az ifjúságnak nincs módja megismerni a valóságot. A könyvet is el kell juttatni, hogy minél nagyon körben megismerjék.