Szent Mihály Plébánia

A fõtér közepén álló mûemlék jellegû templom egy középkori, Szent György titulusú templom helyén épült, amely 1669 elõtt összeomlott. Ekkor a vár bejáratánál fatemplomot emeltek Szent Ferenc tiszteletére. Ez már 1688-ban omlófélben volt, 1690-ben misézni sem lehetett benne.

A kõtemplom helyén 1691-ben alapították az új templomot, amely 1698-ra készült el. Szent Mihály tiszteletére szentelték. Akkor még boltozott szentélye, deszkamennyezete volt. Késõbb, 1747-ben alapvetõen átformálták, méreteit megnövelték, bõvítették, magasították, és boltozatát téglából alakították ki.

1750-ben már az egész templom boltozott, falazott tornya is volt. Egyhajós, egyenes záródású szentélyû, hajójának külsõ oldalát támpillérekkel erõsítették meg.

Oldalajtaja felett évszám található. A homlokzat elõtti tornya hegyes sisakos. Szentélye és a három boltszakaszos hajó elsõ szakasza értékes freskókkal díszítve, ezek mestere ifj. Dorffmaister István. Õ festette 1807-ben az oltárképet is, amely a templom névadóját Szent Mihályt ábrázolja, amint a Sátánnal harcol Mózes holtteste felett. (vö. Jud 9) Padjai rokokó stílusúak, a szószék copf stílusú, a XVIII. században készült.